«

»

jún 24

18 éves korukig egyik vallásra sem szabadna rákényszeríteni őket.

3030 - 2217

22 comments

Skip to comment form

  1. unco

    1000-ből fertőződjön el 50 gyerek, 950 túléli. 1000 abortuszból 1000 gyerek fog meghalni. Miről is beszéltek? Ha 1000 gyereket megmenthetek meg vele, vágják le a farkamat, az sem érdekel.
    Tudomásom szerint vannak olyan népek, főleg Afrikában ahol egészségügyi okokból alkalmazzák a körülmetélést, és nem a vallás miatt. Izrael sem az a “steril” környék, ahol ne jönne jól egy kis körülmetélés.

    1. JD

      Persze. Csak szeptikussá ne váljon a seb. (Te magad mondtad, Israel nem pont az a steril környék.)
      Egyébként nem tudom, pontosan miért olyan jó kifejlődnie és megszületnie valaminek, ami az abortusz pillanatában egy borsónyi sejtcsomó, aminek nincs kimutatható agytevékenysége, nem lélegzik (“nincs orrában élő lélek lehelete”) és még véletlenül sem lesz jó anyagilag, érzelmileg vagy társadalmilag senkinek az élete. (Konkrétan: a szülők nem tudják ellátni (egyéni anyagi válság) —> érzelmi válság vagy/és leadják állam bácsinak gondozásba —> társadalomnak kell felnevelni súlyos pénzért (kollektív anyagi probléma). És mit érez mindeközben a gyerek?) Szóval ez hol jó és kinek? Isten szeretni a hányatott sorsú árvákat, akik esetenként egy szakadt guminak köszönhetőek és senkinek nem kellettek sose?

      1. unco

        Hogy is van ez? Aminek nincs agytevékenysége az nem él?Ami nem lélegzik az nem él? Ezt szerintem gondold át még egyszer. Tudod amikor a hímivarsejt a petesejttel egyesül, az már egy új élet. Attól, hogy magától még nem tartható fent az élettevékenység, még attól az élet. A nagyszüleim szinte máról a holnapra éltek, olyan szegények voltak, és mégis sok gyerekük lett, és fel is tudták őket nevelni. Sőt, Magyarország jelentős része, ugyanebben a cipőben járt. Nem azért adják be az emberek a gyerekeiket intézetekbe,mert nem lennének képesek őket felnevelni. A legtöbb szülő önző. Az is aki beadja, és az is aki inkább elveteti, de még az is aki inkább nem vállal. Vannak kivételes esetek, de az a ritkább. Mit érez a gyerek amikor a szülei elválnak? Mit érez a gyerek aki családon belüli erőszakot él át? Mit érez az a gyerek akivel a dolgos szülei alig foglalkoznak és így kénytelen a szabadidejének a 90%-át az elektronikai kütyük társaságában tölteni. Szerepjátékokkal játszani, pornót nézni, amiknek semmi köze a valósághoz. Nem a szegénység a legnagyobb probléma a mai társadalmakban, hanem inkább a jólét.

      2. JD

        Meg fogsz lepődni de az “élőlény” definíció szerint olyan dolog, ami az ún. életjelenségeket produkálni képes. Életjelenségek a légzés (gázcsere), táplálkozás, kiválasztás, szaporodás, stb. Bioszkönyvben mind benne van. Szóval ja, aki csak vegetál, az nem él, akit gépek tartanak életben, szintén nem (őt “életben tartják”). A kómások jobban jártak, mert abból fel lehet épülni.

        A ferdítésedet meg kikérem magamnak. Egy állati egyedről (rendszertanilag az ember is állat, törődj bele) beszélünk, ami normális esetben produkálja ezeket az életjelenségeket, meg egy ponton túl agytevékenység is van. Ameddig ezek nem mennek, addig csak egy sejtcsomó, aminek bár minden sejtje él, önálló életre nem képes. Nem egy teljes értékű egyedről van szó, hanem valamiről, ami esetleg egyszer az lehet. És ez elég nagy különbség.

        Ha pedig komolyan azt hiszed, hogy a szegénység, minden okozatával együtt nincs (azzal, hogy jólétet emlegetsz, gyakorlatilag kizárod az ellenkezőjét, azaz a szegénységet), járd végig BAZ-megyét. Unalmas időben a csapból is az folyik, hogy magyarhonban “van ám szegénység, de ott a legszarabb”. No meg az is beszédes, hogy a minimálbér bruttó 111 ezer, az átlagfizetés meg bruttó 157 ezer.

        Az erőszakot megélt gyerekek nem tudom, hogy jönnek ide, elváltak gyerekei detto. Aki meg nem ér rá gyereket nevelni, mert idejének javát elviszi a munka, annak pont hogy nem kéne gyereket vállalni. Akkor nincs lurkó akit a nem-neveléssel el lehet cseszni és meg lehet bántani. Aki munkafüggő, karrierista életet él, tudja hogy úgyse változik meg és épp ezért nem nemz/szül gyereket, az nem önző, hanem megfontolt.

      3. unco

        Minden valaha megszületett állat és ember, végigjárta a termékenyítéstől kezdődő fejlődési szakaszát a születéséig, majd egészen a haláluk pillanatáig éltek, amennyiben még élnek, akkor pedig pontosan addig fogják végigjárni az életútjukat. Vegyük már ki ezekből azt a bizonyos sejtcsomót amiről beszélsz, és nézzük meg, hogy mi történik akkor. Vegyük ki mondjuk Krisztus után 1000-ben. Ha jól tippelem laikusként, akkor kb. 1000 éve nem lenne állat sem és ember sem a Földön. Persze van egy-két állat ami 200 évig is elél, de már azok is rég kihaltak. Ha a te kis sejtcsomódat kiveszik anno, akkor te se írogatnál itt most. Szóval van miért hálát adnunk.
        Egyszer egy ember azt mondta, hogy az ember egy állat. Ezt más emberek helyeselték. Mint tudjuk az emberek tévednek, mert ez egy emberi dolog. Isten azt mondta, emberek vagyunk, akiket a saját képmására teremtett. Isten sohasem téved. Természetes tehát, hogy inkább neki hiszek. Viselkedhetsz úgy mint egy állat, de attól nem válsz azzá nyugi. 🙂
        Elképesztő számomra, hogy te miket olvasol ki a válaszaimból! Hol írtam azt, hogy nincs Magyarországon szegénység? Írtam arról, hogy a nagyszüleim milyen szegények voltak, és azt, hogy nem a szegénység nálunk a legnagyobb probléma hanem a jólét. Ne haragudj, de megint csak a felületességednek tudom ezt be! A kérdéseim, az őket követő utolsó kijelentő mondatommal lesznek teljessé és értelmezhetővé igazán, amiben mintegy választ adok rájuk, hogy a jóléti társadalom milyen eseményeket hozott létre az utóbbi évtizedekben.
        Ha nem vágsz valamibe bele, mert félsz, hogy elszúrod, akkor nagyon lapos életed lesz. Mernünk kell bátornak lenni, és elindulni, ha pedig elesünk, újra és újra fel kell állnunk, és még kitartóbban haladni tovább előre a kitűzött cél felé.
        Arra van időm, amire hagyok. Olvastam egyszer egy idézetet. Elgondolkodtatott: “Múlik az idő! -mondják az emberek. Közben az idő csak mosolyog, mert látja, hogy az emberek múlnak.” Szóval ne az idő ossza be az életed, hanem te oszd be az idődet!

      4. JD

        Mi lett volna ha….? Jó kérdés. Csak kár hogy nem lényeges. Ha kivették volna a kis sejtcsomómat, valóban nem lennék itt. Na bumm. De ez nem történt meg. Engem terveztek, engem vállaltak, engem neveltek. Adjak hálát, mert nem öltek meg, amikor még nem is léteztem? Az olyan, mintha megköszönném egy arabnak, hogy holnap nem robbant fel azzal a bombával, amit össze sem akar szerelni (és talán soha nem is akar majd -- ez csak egy példa volt).

        Mi lett volna ha 1000 éve mindenki abortuszra megy? Valóban kihaltunk volna. Vagy nem. Sose tudjuk meg. De nem értem, hogy mégis hogy jut eszedbe MINDENKI abortusza arról, hogy azok jó darabig csak sejtek, amiket vagy kiszednek, vagy otthagynak. Ki beszélt arról, hogy akkor többé senki és semmi ne szüljön? (Tudod, kommentedben az “‘1000 éve se állat se ember” rész.) Továbbra is nők és párok döntéseiről van szó, nem pedig bolygóirtásról.

        Mondtam. Jólétet emlegettél. Az a szegénység ellentettje. Nem élhetsz jólétben, ha szegény vagy. A nagyszüleid anekdotája meg szép, de nem dokumentált és egy esetből nem lehet egész népességre következtetni. Úgyhogy a sztori nem ér semmit, bocsi.

        Isten embert teremtett, valamiért tökéletlenre. Nem volt vele elégedett, úgyhogy újrakezdte (Noé története). Isten vagy megunta az első kisállatait, vagy elcseszte és replay-el akarta helyrehozni. Azaz vagy kicsinyes és gyerekes, vagy tévedett. A bibliából kiindulva az utóbbira voksolok.

        A sejtjeink állati sejtek. Anyagcserénk is állati. Szaporodásunk is. Viselkedésünk is (etológia tudománya leírja). Csak az különböztet meg minket, embereket az állatoktól, hogy bonyolultabb az agyunk, mint az övék. Annyival állunk az állatok fölött, mint amivel egy holló egy aranyhal fölött. Nem vagyunk felsőbbrendűbbek, csak más fejlettségűek. Viselkedhetsz úgy, mintha felsőbbrendű lennél, de attól még nem leszel az. 🙂

        A felületességem…. hm…. Ugyanabban a dologban két tök különböző dolgot látunk. Én nem értem a te gondolataidat, és amikor vitatkozom veled, te felületesnek nevezel. Nem lehet, hogy én látom jól, és te látsz bele mindenbe olyan mélyebb és fontosabb magasztos dolgokat, amik nem voltak, nincsenek és talán soha nem is lesznek ott? (Persze, hogy nem. Téged isten elkülönített, nem tévedhetsz. >>kac<<). Klasszikusabb példával élve, amikor patadobogást hallunk a városban, te zebrára gondolsz, én lóra. Aztán lehet, hogy antilop. A te elméleted valószínűtlen, az enyém valószínű, de ettől még mindketten tévedhetünk. Viszont statisztikailag jó eséllyel nekem van igazam. Ha mégis tévednék, akkor jó bizonyítékkal meggyőzhető vagyok. Te nem. Mindössze ennyi a különbség. Úgyhogy köszönöm, a felületes jelzőt bóknak veszem. Bár én az "egyszerűbb megoldás keresése" kifejezést pártolom. 🙂

        A szülői lét nem (csak) bátorság, hanem alkalmasság kérdése (is). Van akinek nem való gyerek. Pont. Ha valaki ennek megfelelően tervezi és alakítja az életét és mi gyávának vagy lapos életűnek nevezzük, anélkül, hogy amúgy bármit tudnánk róla, akkor mik is leszünk…? Felületesek…? Ez a jó szó? 😀

        Valaki úgy ossza be az életét, hogy nincs benne gyerek. Vagy úgy hogy csak a munka van benne. Ettől nem feltétlenül lesz önző.

      5. unco

        Érdekes, hogy nem először olvasom ezt a kijelentést, és mindig ateisták írják. “Mi lett volna ha? Jó kérdés, de nem lényeges.”
        Véleményed szerint az a személy, aki ezt kijelenti egy másiknak, mennyire érdekli annak a másik személynek a mondanivalója? Sugall-e számodra némi arroganciát ez a kijelentés?
        “Ha nem ül aznap a volán mögé, még ma is élne.” -- mondja egy elkeseredett feleség, akinek meghalt a férje és ő ott maradt 3 árvával. Megvigasztalnád ezzel: “Mi lett volna ha? Jó kérdés, de nem lényeges. ” Logikailag igaz, már nem tudod megváltoztatni a múltat ebben az esetben, de nem hiszem, hogy vigasztalásnak a legjobb.
        ” Ha legalább egyszer átolvasom az anyagot, nem húztak volna el a vizsgán.” “Mi lett volna ha? Jó kérdés, de nem lényeges.” Logikailag megint igaz, de ha következő alkalommal emlékezni fog erre az esetre, akkor lehet, hogy arra sarkalja más vizsgával kapcsolatban, hogy olvassa át az anyagot.
        Emberek életét láttam gyökeresen megváltozni a “Mi lett volna ha…” miatt.
        Voltak akik majdnem meghaltak, és azért változtattak az életükön mert belegondoltak abba, hogy mi lett volna ha meghalnak. Nekem is volt ilyen fordulópont az életemben, amikor azt mondtam:”Mi lett volna ha én vagyok ott helyettük?”
        Láttam olyat aki az alkoholizmusról mondott le a “mi lett volna ha” miatt. “Mi lett volna, ha lecsuknak emiatt, ki neveli fel a lányomat?”
        Notórius gyorshajtót láttam Kresz szabály betartóvá válni a “mi lett volna ha” miatt.
        Néha elég egy álom, ami azt mutatja be, hogy mi lett volna ha, és megváltozik az ember hozzáállása akár egy adott személy iránt.
        Sok embernek vesz negatív irányt az élete, amikor valamilyen súlyos veszteség, tragédia, bántalmazás éri. Valakit egy életre összetör, valakit évekre. Hallottál már olyanról aki a bánatba halt bele? Mi lett volna ezekből az emberekből, ha nem történnek ezek a dolgok meg? Jó kérdés, de nem lényeges, mert már megtörtént. Logikailag megint csak helyes az érvelés. Veled mi történt, hogy ennyire Isten ellenes lettél? Mi lett volna ha….? Jó kérdés, és valakinek nagyon is lényeges! Annak aki teljes szívéből szeret, nincs lényegtelen dolog veled kapcsolatban.
        Van ahol még nem késő vissza fordulni, van ahonnan már csak a “mi lett volna, ha…” marad, örökre.

      6. JD

        “Mi lett volna, ha…. ? Jó kérdés, de nem lényeges.” Tényleg az az ellenérved, hogy ez nem vigasztaló? Ez az elsődleges szempont? Anyám….
        Te magad írod le, hogy van aki sosem veri ki a fejéből a “mi lett volna ha” szitut, és még így is azt gondolod, hogy ez OK? Szerinted tényleg táplálni kell az emberek személyes múltban rekedtségét, mert valakin segít? És mi van a többiekkel, akiken nem segít a múlton merengés? Egyáltalán ki és mikor tudja eldönteni, hogy aki múlton mereng, az gyászol, vagy épp a három hónapos megvilágosodást éli meg?

        Én személy szerint nem vagyok hajlandó a szeretteim “mi lett volna, ha” agybajait táplálni. Kevésbé lesz szar tőle egy tragédia? Nem. Ha az illető a kérdéssel magát vádolja (tegyük fel, jogtalanul), azzal előrébb van a tragédia feldolgozását illetően? Nincs. A múltról való képzelgés nem vezet sehova, mert a múltat nem lehet megváltoztatni. Ha igazán hathatós segítséget akarok biztosítani egy szerettemnek, akkor a jövő felé terelem a figyelmét, hogy tehessen egy jobb életért, és nem hagyom, hogy helyette a múltról fantáziáljon. Azzal csak magát próbálja becsapni.

        Az anekdotikus érvelés az előző kommentjeid óta nem lett valid. Ennek megfelelően a megindító sztorikat kénytelen vagyok figyelmen kívül hagyni. 🙂

        Itt jegyezném meg, hogy egyetlen érvemre reflektáltál a sokból. Azért mert ezt az egyet találtad hibásnak, vagy ez volt az egyetlen, ami érzelmileg támadható? (Vagy esetleg más oka van?) Mert nem mindegy.

      7. unco

        “Tényleg az az ellenérved, hogy ez nem vigasztaló?” Nem ez az ellenérvem.
        “Ez az elsődleges szempont?” Nem ez az elsődleges szempont.
        “Anyám…. ” Nem vagyok katolikus. 🙂
        “Te magad írod le, hogy van aki sosem veri ki a fejéből a “mi lett volna ha” szitut, és még így is azt gondolod, hogy ez OK?” Nem gondolom így.
        “Szerinted tényleg táplálni kell az emberek személyes múltban rekedtségét, mert valakin segít? ” Szerintem nem.
        “És mi van a többiekkel, akiken nem segít a múlton merengés?” Szerintem senkin sem segít a múlton való merengés.
        “Egyáltalán ki és mikor tudja eldönteni, hogy aki múlton mereng, az gyászol, vagy épp a három hónapos megvilágosodást éli meg?” Bárki.
        “Én személy szerint nem vagyok hajlandó a szeretteim “mi lett volna, ha” agybajait táplálni. Kevésbé lesz szar tőle egy tragédia?” Az első mondat, bár a teljes empátia hiányát tükrözi, de a megítélését helyeslem. A kérdésed az agybaj táplálástól vagy anélkül értendő?
        “Ha az illető a kérdéssel magát vádolja (tegyük fel, jogtalanul), azzal előrébb van a tragédia feldolgozását illetően?” Szerintem sincs, csak még hozzáfűzném, hogy akkor sem ha jogosan vádolja magát.
        “A múltról való képzelgés nem vezet sehova, mert a múltat nem lehet megváltoztatni. Ha igazán hathatós segítséget akarok biztosítani egy szerettemnek, akkor a jövő felé terelem a figyelmét, hogy tehessen egy jobb életért, és nem hagyom, hogy helyette a múltról fantáziáljon. Azzal csak magát próbálja becsapni.”
        Így van.
        Nem emlékszem, hogy írtam volna jelen esetben olyat, amit vicces, tréfás, anekdotikus elbeszélésnek szántam volna, és főleg nem érvelésnek. Lehet, hogy vannak olyan dolgok, amik az emberek döntéseitől lesznek érvényesek, de Isten örök érvényű dolgai, hála Istennek, nem. Az, hogy te mit hagysz figyelmen kívül, az a te szuverén jogod.
        Az egyetlen oka, hogy egyetlen érvedre reflektáltam csupán az, hogy ennyire volt időm. Igyekszem pótolni az elmaradásomat.

      8. JD

        Anekdotikus érvelés: “láttam/halottam már olyat, hogy…” bizonygatások. Gyakorlatilag semmi más nem bizonyítja, mint a te adott szavad, illetve szóbeszéd. Komoly vitában ezért nem fogadható el.

        Majdnem minden ponttal egyetértettél velem a “mi lett volna, ha” témában. Akkor eleve miért toltál le?

        Az agybajos kérdésről: átfogalmazom. Kevésbé lesz rossz egy tragédiát megélt embernek hosszú- vagy rövid távon, ha a “mi lett volna ha” agybaját (érts fölösleges önmarcangolás, rémképek, hamis remények) még én is táplálom, helyeslem?

        Ah, az idő. Módosítom a kérdést. Idő hiányában azért erre a témára reflektáltál, mert ezt találtad logikailag a leghibásabbnak (mivel egyet értettél velem több helyen is, nem tudom, ez hogy lehetséges) vagy ez volt érzelmileg a legtámadhatóbb?

        Empátia nem mindig azt jelenti, hogy leülök mellé sírni, hanem hogy néha igenis fölcibálom a földről és életet verek belé. Nekem szerencsére olyan barátaim vannak, akik fölcibálnak, ha rossz napom van.

      9. unco

        Soha nem alapoznék semmit sem pusztán szóbeszédre, főleg nem az életemet.
        ” Majdnem minden ponttal egyetértettél velem a “mi lett volna, ha” témában. Akkor eleve miért toltál le?”
        Nem toltalak le. A kérdéseidet mivel indulatból tetted fel, nem voltak objektívek, ezért olyan dolgokra kérdeztél vissza, amikről nem is írtam.
        Köszönöm az átfogalmazást! Az általad leírt megvilágításban, helyeslem.
        ” Ah, az idő. Módosítom a kérdést. Idő hiányában azért erre a témára reflektáltál, mert ezt találtad logikailag a leghibásabbnak (mivel egyet értettél velem több helyen is, nem tudom, ez hogy lehetséges) vagy ez volt érzelmileg a legtámadhatóbb?”
        Nem, csupán azért, mert ez volt az első a sorban. 🙂
        ” Empátia nem mindig azt jelenti, hogy leülök mellé sírni, hanem hogy néha igenis fölcibálom a földről és életet verek belé. Nekem szerencsére olyan barátaim vannak, akik fölcibálnak, ha rossz napom van.”
        Ha így van, adj értük hálát!

      10. JD

        Köszönöm az értelmes vitát. Asszem ezt a témát kiveséztük. 🙂

      11. hejtelenirás

        Egy vc pucolásal tőbb milló élőlényt őlunk meg fertőtlenitővel. Nem az a kérdés él e egy magzat mert él hanem az hogy embernek tekinthető e és a válasz az hogy agytevékenység hiján nem ember hanem szővet darab .

  2. Amalekita

    A keresztséget a hit által nyeri el az ember és nem egy liturgia által! De a hit önmagában üres! Jakab levél 2:19 “Te hiszed, hogy az Isten egy. Jól teszed. Az ördögök is hiszik, és rettegnek.” Mi hát a hit! Az igaz hit a cselekedetekből ismerszik meg, mint fa a terméséről! Nem véletlenül mondta Krisztus! Lukács ev.18:8 “Mondom néktek, hogy bosszút áll értök hamar. Mindazáltal az embernek Fia mikor eljő, avagy talál-é hitet e földön?”

  3. M.Sz

    Amúgy meg, a középkorban a jó énekhangú gyerekeket az egyház kasztráltatta, hogy ne mutálódjon a hangjuk. Na ez is pont ilyen, mert azoknak a gyerekeknek nem volt beleszólásuk ebbe, ahogy a zsidó gyerekeknek sem. Viszont arra kívánci lennék, hány felnőtt férfi metélteti magát körül önszántából??

    1. JD

      Csak kiegészítésként.
      Aki felnőtt fejjel ezt eldönti, azon kórházban végzik el, érzéstelenítéssel, steril eszközökkel. A zsidó csecsemőkön nem feltétlen.

  4. M.Sz

    Ártalmatlan?? Na haggyuk már… Ha rajtad végeznék el, te sem örülnél!!

  5. JD

    A körülmetélést hagyományosan úgy végzik, hogy a rabbi a szájával szívja ki a sebből a vért. ( Tegyük fel, hogy nincs a rabbinak herpesze (mert miért lenne, elvégre ő is csak ember…. ). ) A szertartás ezen része is ártalmatlan? Már csak azért, mert a zsinagóga falain kívül kisgyerekek péniszét a szánkba venni büntetendő…. valamiért…. Mert olyan ártalmatlan…..

  6. unco

    Ez nagyon undorító volt!!!
    Hogy lehet összehasonlítani egy gyilkosságot egy ártalmatlan “szertartással” ???

    1. Yakovlev

      Szoktál tojást enni? Csak azért, mert akkor az is gyilkosság. A kaviárevés is. Akkor szerinted igazságos egy gyermek számára, ha nem kívánt gyerekként nő fel? Vagy csonka családban, mert az anyja vagy az apja lelécelt? Vagy állami gondozásba, illetve árvaházba adni, hogy abban nőjön fel, hogy nincsenek szülei, akik szeressék? Ezek számodra elfogadható dolgok? Rendben, ne legyen abortusz, akkor tanítsátok meg a serdülő fiatalokat arra, hogy húzzák fel a gumit és/vagy vegyék be a tablettát, továbbá világosítsátok fel őket részletesen a nemiségről és a felelősségről a szexuális életben. Ilyen egyszerű, és nem lesz szükség abortuszra. Jah, “Tiltja a vallásom”; lefordítva: “Bocs, fiam/lányom, hülye vagyok hozzá!”
      Ártalmatlan szertartás? Na, ne viccelj már. Csípte már be neked a nadrág cipzárja? Próbáld ki, milyen jó érzés, milyen ártalmatlan kis “szertartás”. Miután kipróbáltad, és átérezted, akkor próbáld tovább gondolni ezt addig, hogy ugyanígy, de konkrétan levágják az előbőrt. Érzéstelenítés nélkül! Hidd el, a metéléshez képest a cipzárba becsípődés egy mámorítóan könnyed inger lehet.

      1. unco

        Mennyi mindenre emlékszel 8 napos korodból? És 6 hetes korodból? Tudomásom szerint ekkor történnek a fent említett dolgok.
        Nem az én feladatom megnevelni más gyerekét. Van sajátom, tehát megvan a feladatom szülőként. Ha minden szülő becsületesen végezné a dolgát, minimális lenne a “probléma”. Ha neked a tojás illetve a kaviár egyenértékű az emberi élettel, akkor nagy bajban vagy te is, és a környezeted is. Az emberölés, emberölés. Senkit sem ment fel a cselekedete alól, az indítéka. Ha megölöm Hitlert, megakadályozva ezzel milliók halálát, lehetek akármekkora sztár vagy hős, de akkor is gyilkos vagyok, mivel az tény, amiken a tudomány is alapszik napjainkban, kognitív tudás, hogy megöltem egy embert. Ha neked az sokkal elfogadhatóbb dolog, hogy megöljük az embert mielőtt megszületik, nehogy ne szeressék, leléceljenek a szülei, állami gondozásba kerüljön, akkor végeredményben Hitlernek is hálásak lehetünk. Ki tudja, hány gyereket mentett meg ettől? Ha még a jövőbelátó képességed alapján ölnél meg gyerekeket, akkor sincs jogod ezt megtenni.

      2. Yakovlev

        Melyik a korrektebb? Egy életen át tartó szenvedés vagy inkább a meg sem születés? Ha egy gyermek nem kívánt, akkor az nem csak 8 napos vagy 6 hetes koráig tart, hanem elkíséri egy életen át. Nem a te feladatod mindenki más gyerekével foglalkozni, ezért írtam többes szám második személyben, hogy mindőtök feladata, ki-ki a sajátját. Szóval, vagy hárítasz, vagy nem tudod értelmezni, amit írok.
        Az embrió és a tojás ugyanaz. Nálad van probléma, ha egy zigótát -- ami még csak nem is embrió -- egyenértékűvé teszel az emberi élettel.
        Nem lehet senkit elítélni olyan bűnökért, amiket még nem követett el, ezért ez a Hitleres hasonlat sántít. De, miután elkövette, igenis, bűnhődjön meg érte. Te elfogadhatónak tartasz egy népirtást, csak nehogy bűnösnek érezd magad? Végül is, Vatikán szemet hunyt a II. világháborún népirtások fölött, így érthető a hozzáállásod. De erre visszatérve a vallásosok hisznek az eredendő bűnben, hogy mind bűnösnek születünk. Akkor pont nektek kéne a legjobban támogatni az abortuszt. Szerintem meg az eredendő bűnt hirdetni egy elég súlyos bűn. Egy abortusz klinikát összehasonlítani egy koncentrációs táborral -- ritka beteg gondolataid lehetnek.
        Nos, az, hogy ki mikor akar gyereket, azt döntse el mindenki saját maga, és senki ne szóljon bele. Az óvszer vagy tabletta használatát korrektebbnek és jobbnak tartom ugyan, mint az abortuszt, de egy becsúszott hiba miatt ne szenvedjen se a nő, se a gyerek egy életen át. Tényleg, ezek használatáról mi a véleményed? Mert, ha neked egy zigóta egyenértékű az emberi élettel, akkor a sperma is egyenértékű? Elvégre, élő, párosítatlan kromoszómás sejtek. Akkor a gumit felhúzni nem is gyilkosság, hanem egy konkrét holokauszt? Több tíz millió jön ki az emberből, nagyjából a zigótával egyenértékű, mind elhalálozik végül rövid idő alatt -- tehát egy egyszemélyes népirtás?
        Sajnos, léteznek olyan helyzetek, amikor el kell venni egy gonosz ember életét, mert más kiút nincs, gondolj a rendőrök tűzharcára a kartell bűnözői ellen. A legegyszerűbb ok az, hogy vagy ő, vagy én. Szimpla túlélési ösztön, ami az evolúcióval kifejlődött. Továbbá, megakadályozzák a kartell bűnözőit, hogy a jövőben is gyilkoljanak. Igen, elfogadható dolog egy velejéig romlott ember életét elvenni, ha más lehetőség nincs.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.

Az alábbi HTML kódok használhatóak: <a href="" title=""> <abbr title=""> <acronym title=""> <b> <blockquote cite=""> <cite> <code> <del datetime=""> <em> <i> <q cite=""> <s> <strike> <strong>