Jó lenne, ha az egyház tagjai nem arról prédikálnának, hogy csak két rossz lehetőség közül választhatunk!

Miért is vagyok bűnös? Kinek a megbocsátását is kellene elnyernem? Én nem a képzelt barátomhoz fohászkodom bocsánatért, hanem elé állok az elé az ember elé, akit megbántottam vagy akinek kárt okoztam és neki mondom, hogy “Sajnálom” “Ne haragudj” “Bocsáss meg” stb Attól, hogy hibákat követek el, nem vagyok bűnös, és a legkevésbé sincs szükségem egy kitalált személy megbocsátására, mert számomra épp oly nevetséges, mint Shrekhez vagy a Kis Hableányhoz fohászkodnom bocsánatért. Te miért is szorulsz kegyelemre nap, mint nap? Miért is vagy bűnös? Embert öltél? Loptál a boltból (ez még nem is komoly bűn, inkább csak vétség)? Erőszakoskodtál valakivel? Kínoztál vagy rabszolgaságra kényszerítettél embereket? Gyerekeket rontottál meg? De ezek szerint az istened megbocsát az ilyeneknek. Miért is szereti ennyire a bűnösöket, hogy ilyen könnyen megbocsát nekik? Vagy csak egy csuhás bohóc táplált beléd bűntudatot? Pedig a legegyszerűbb életfilozófiához az istenedre avan a legkevésbé szükség: élni és élni hagyni.